2011. szeptember 30., péntek

14. Gyerek egy percre...

Mindenkiben ott lakozik a gyerek, bár sokan nem is törődnek vele... 
Hagyjuk néha magunkat és örüljünk úgy egy-egy pillanatnak ahogy csak a gyerekek tudnak:)

2011. szeptember 29., csütörtök

13. Felfordult a világ...

Van úgy, hogy időnként minden a feje tetejére áll :)

Vers mindenkinek.

Egy blogger társamtól kaptam a következő verset, mikor kétségeim voltak a képeimet illetően.  

SOHA NE ADD FEL ÁLMAIDAT

Soha ne add fel álmaidat
Tűnjön bármilyen végtelennek az út!
Nem adhatod fel vágyaidat,
ha szíved valóban valahova húz.
Küzdj ha kell, izzadj, tanulj rendületlen.
Saját magad legyen a példaképed, az egyetlen.
Ne törődj azzal mit mondanak mások.
Ne foglalkozz az irigyekkel,
Csak menj, ha hívnak az álmok.
Ne nézz hátra, ha kinevetnek,
Vagy, ha ujjal mutogatnak rád.
Tégy úgy, mintha erős lennél és semmi sem fáj.
Legyél költő, színész, énekes…
Mit álmodban újra és újra látsz.
Legyél különleges és érdekes,
S vívd meg odáig a sok csatát!
Ne bánd, ha rámegy a fél életed,
Csak menj, merre a sors elvezet.
De tudd: erősnek kell lenned
És hinned kell önmagadban!
Bíznod kell és egy percig se csüggedj,
Ha elbotlasz néhány akadályban.
Soha ne add fel, menj az álmaid útján!
Menj, ne késlekedj, a vágyaid várnak már!
/író:Koki Diána/
Köszönöm, Angler!

2011. szeptember 28., szerda

12. Az utolsó Mohikán...

A nyár melegével lassan elbúcsúzhatunk a motorosok társadalmától is. 
Utolsó Mohikánok színesítik még az utakat vasparipáikon, a visszapillantó tükörből láthatjuk lassan elsuhanó árnyaikat

2011. szeptember 23., péntek

11. Az élet virága...

Bármilyen szélsőséges helyen képes egy apró élet megkapaszkodni és virágot hozni. A beton rengetegében találtam mint egyetlen túlélőjét  a környező globalizációnak.

2011. szeptember 11., vasárnap

10. Őszelő

Itt van az ősz itt van újra...
Még kósza gondolat sem volt számomra a fotózás, mikor ezt a képet készítettem. Egyszerűen csak szeretem a színeit és a hangulata is az évszakot idézi.

2011. szeptember 8., csütörtök

Ok, okok, okozatok...

Adós vagyok a képek feltöltésével. Hiába szépítem megállt a történet. Az oka igen egyszerű és nyomós. Elhatározásom miszerint fotóssá válok, bizonyos minőségi feltételekkel jár. Tanulok, képzem magam, és -köszönet érte- segítséget is kapok. A képek készülnek, ötletek dögivel, az utómunka fogott ki rajtam egy kicsit, az elmaradásom ennek köszönhető. Ezidáig nyers képeket osztottam meg veletek, amik nem felelnek meg néhány "követelménynek". Tudatlanságom pótlása folyamatban, képek hamarosan teljességükben pompázva lesznek feltöltve az oldalra.

2011. szeptember 1., csütörtök

9. Aki bújt, aki nem...

Már a  múlt nagyjai is  rejtőzködtek a lesifotósok elől, ami nem minden esetben jött össze nekik:)