Made in Hungária

Közeli helyeken

" A magány (...) nagyon értékes kincs.

Mindenki vágyik egy hely után, ahol időnként egyedül lehet"

George Orwell

Érzés

"- Szeretsz? (...)
- Szeretlek-e? (...) Kellesz! Kívánlak! Akarlak! Görcsösen. Az űzött vad kába hevületével. De vajon szeretet ez? Muszáj vagy, és úgy vágyom rád, mint... Mint! Lám: amit érzek, nem békés, árnyék fodrozta ösvény, és nem ölel virágok illata, madarak éneke, és nem a séta gyönyörködtet! Hanem a cél. Te vagy a cél! A cél, amely a teljesség ígéretével bolondít. Csakhogy a szeretet nem ez, a szeretet más: ő maga a teljesség. Laza eszencia, amely ritkán képes megkötni az embert életében."

Horváth György

Mesél az erdő

 

  

 

 

Sakk-matt 6 lépésben.

"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. 

Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott..."

Cseppnyi türelem

A családom szerint nincs türelmem semmihez. Itt, és most ezzel a képpel megcáfolnám. 

A lehető legnagyobb türelemmel vártam mi ki a megfelelő pillanatot, cseppet, amit most bemutatok Nektek.

Veszedelmes viszonyok

Kurultaj 2012

"A ló maga a természet, a szabadság, jelképe.
És a ló az a teremtés, melyet az Isten ajándékozott nekünk, emberknek legjobb, leghűségesebb barátként!
A ló maga a szeretet!"

Lakat

"Ha szerelmed rabja vagy
akkor már nem vagy olyan szabad
bár hiszed: tiéd a világ
oda mész, ahova akarsz
mert nem kell sehova menni
csak Vele lenni
ha szerelmed rabja vagy
lám, mégis milyen szabad vagy
mert neked Ő a világ
bejárhatod egy perc alatt."

Őri István



Balerina

"A tánc a karok és lábak költészete, 

a kecses és iszonyatos anyag, 

maga a mozdulat lehel bele lelket."

A Nő

Weöres Sándor: A Nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Gondolatok

"– Uram, te zseniális vagy. Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos!"

Egy tenyérnyi élet

Benne minden. A nap melege, az eső cseppjei, a vihar ereje, a szárazság enyészete, az idő múlása,és a az élni akarás minden pillanata megmutatkozik a sorsában.

Fekete-Fehér helyett....

 

Merészre gondolkodtam magam, így egy levegővel felvezettem Békának, hogy bizony Őt fogom lefényképezni. Meglepett, mert engedte. 

Egy másik levegővétellel azt is elmondtam neki, hogy a blogban is megjelenítem a képet. 

Na akkor nézett így rám:)

Megint virág...

Játszottam egy kicsit a gondolattal, hogy mikor is mondhatunk szépnek egy virágot. 

Szerintem nem csak akkor mikor ereje teljében pompázik, 

hanem akkor is szép mikor szép lassan elhagyja szirmait.

Merengő

Úgy tűnik nem csak az embereknek van szükségük időnként a friss levegőre:)

Száll a Pitypang szála...

"Mint ha pitypang szála szállna nagy világba
Fehérlő ernyővel himbálva, megállva
Száz csodát kutatva, táncolva a csenddel
Ezernyi ernyőben sok ezernyi ember
Fától fáig futva, földön meglapulva
Széllel kergetőzve, messzi tájra fújva
Hulló levelekkel, múló életekkel
Szép gyermekláncfűben játszó gyermekekkel

Száll a pitypang szála, száll a messze sorba
Útmentén heverve, elveszve, sodorva
Száll a pitypang szála szállna szépen sorba
Tengert átrepülve napfényér' hajózva"

Hat nap, hét éjszaka.

Ennyi szükséges ahhoz, hogy egy gyönyörű virág a hanyatlás útjának a végére érjen.

Ez idő alatt megmutatja teljes pompáját, majd a visszaszámlálás során egyenként válik meg szirmaitól.

A szépsége így is önmagáért beszél, méltósága lassan múlik. 

Teljességére kósza emlékképeinkben találhatunk rá újra.

Mystyc

Ugorjunk egyet térben, és időben. 

Egy Pin-up girl mosolygott rám. Meglepett, hisz se nem Amerikában, sem az 50-es években nem járunk. 

Itt Budapesten történt az eset.

Mindez a 2012-es tetováló show keretén belül. Mystyc Cat méltón képviseli ezt az ideált. Intett egyet, mosolygott, és már el is tűnt az emberek forgatagában. Azt hittem képzeltem az egészet, de a gépem memóriájában rátaláltam a róla készült képre, így már hihető a történetem.

Újragondolva

Jusson eszünkbe, hogy honnan,és hová tartunk. Tanulunk, fejlődünk, és a végén rájövünk, milyen hosszú is még az út. Elkezdtem tanulni, és az első képeim egyikét gondoltam újra. Ugyanaz a kép, de mégis más mint volt. A kezdeti nehézkes lépéseket megtettem, és kijelenthetem, vágyom a tudást, hogy jobb, és jobb legyek.

Változnak az évszakok

Az idő végtelen, de igen gyorsan halad. Lassan három hónapja nem töltöttem fel képet. 

Azóta túl vagyunk a tél hosszú szürkeségén, néhány havas nappalon. Voltunk boldogok, és vannak fájó emlékeink. Élünk, és örülünk a tavasz jótékony melegének, a nap fényének. 

Végérvényesen búcsút inthetünk a télnek, végre itt a tavasz!

Menedékház

Mindenkinek szüksége van egy helyre, ahol biztonságban érzi magát, megpihenhet, és teli hassal folytathatja útját. A madarak esetében sincs ez máshogy. Gondoskodással sokuk életét megkönnyíthetjük a tél beálltával.

Egy élet...

"A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
(...)
Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt."

Sík Sándor

Dilemma...

Sosem lehet tudni egy nőnél, hol végződik az angyal, és hol kezdődik az ördög.

/ Heinrich Heine/

Éjszaka ölelésében

Az éjszaka puha ölelésében bújnak meg azok a gyöngyszemek, melyeket nyugodtan nevezhetünk Budapest ékeinek. Aranyló fényeivel nem tud betelni az ember, szemünk számtalanszor vágyakozik érte. Velem sincs ez máshogy, szeretem ahogy a látvány elsöprően hat érzékeimre.

Budapest, Te csodálatos!

Híd a fénybe