Egy tenyérnyi élet

Benne minden. A nap melege, az eső cseppjei, a vihar ereje, a szárazság enyészete, az idő múlása,és a az élni akarás minden pillanata megmutatkozik a sorsában.

Fekete-Fehér helyett....

 

Merészre gondolkodtam magam, így egy levegővel felvezettem Békának, hogy bizony Őt fogom lefényképezni. Meglepett, mert engedte. 

Egy másik levegővétellel azt is elmondtam neki, hogy a blogban is megjelenítem a képet. 

Na akkor nézett így rám:)

Megint virág...

Játszottam egy kicsit a gondolattal, hogy mikor is mondhatunk szépnek egy virágot. 

Szerintem nem csak akkor mikor ereje teljében pompázik, 

hanem akkor is szép mikor szép lassan elhagyja szirmait.

Merengő

Úgy tűnik nem csak az embereknek van szükségük időnként a friss levegőre:)

Száll a Pitypang szála...

"Mint ha pitypang szála szállna nagy világba
Fehérlő ernyővel himbálva, megállva
Száz csodát kutatva, táncolva a csenddel
Ezernyi ernyőben sok ezernyi ember
Fától fáig futva, földön meglapulva
Széllel kergetőzve, messzi tájra fújva
Hulló levelekkel, múló életekkel
Szép gyermekláncfűben játszó gyermekekkel

Száll a pitypang szála, száll a messze sorba
Útmentén heverve, elveszve, sodorva
Száll a pitypang szála szállna szépen sorba
Tengert átrepülve napfényér' hajózva"